2015. július 7., kedd

3. rész - Az álmom Idegbeteg Sámuellel

 Reggel szar szagra ébredtem. Azt hittem, anya engedte ki megint a gőzt, de aztán kiderült, hogy nem otthon vagyok, tehát megijedtem, mert más reakció nem jutott az eszembe. Fájt a fejem, mivel másnapos voltam, amiért megittam Breana C. Whineryt Whiskey formájában. 
 Felkeltem és elkezdtem követni a kaki illatát, mint Óz a sárga utat. Nem értettem semmit. Se Puu , se anya nem volt itt, aki pukizik állandóan. Mi történhetett? - gondolhattam valami ilyesmit. Körülnéztem a szobában és egyből feltűnt, hogy nincs itt olyan kanapé, ami úgy néz ki, mint egy bohóc orra, tehát elszomorodtam. Viszont voltak khaki színre színezett bútorok, köztük az ágy is, amin aludtam. A velem szemben lévő falon állt a Szalvin hibridet ábrázoló erotikus poster. Ez tuti Harry szobája - gondoltam megint valami hasonlót. Bár nyilván nem ilyen primitív formában futott át az agyamon a dolog, hiszen ugyebár én szuper intelligens vagyok.
 Követtem a szagot, ami elvezetett a hatalmas szoba másik oldala felé. Egy ajtó felé. Bekukucskáltam és láttam, hogy a zárt wc teteje alól kakilé folyik ki. Teljesen megijedtem. Nem tudtam, mit tegyek, így fogtam az Iphonomat, amit apu vett nekem, mert nyavalyogtam érte, és beírtam Google Fordítóba valami random dolgot kínaiul (mert ugye én szuper intelligens vagyok, így tudat alatt is beszélek kínaiul). Pontosabban ezt:

2015. július 4., szombat

2. rész - A rohadék asztronauták és a kasztrálásra váró manager


Harry tökre bejött, de aztán megjelent valami manager vagy mi az, és elvitt tőle (szóval elhatároztam, hogy álmába kiherélem a fickót). Át mentünk a nappaliba, ami amúgy nem nappali volt, csak túl kicsi a szókincsem ahhoz, hogy kifejtsem részletesebben. Amúgy jól nézett ki, voltak piros kanapék. A piros szín az jó, a bohócok orrára emlékeztet, tehát leültem, de csak azért, mert azt képzeltem, hogy egy bohóc orrára ülök. Ha nem képzeltem volna ezt, biztos nem ülnék le, az hét szentség. 
 Ültem. Vártam. Ültem. Néztem ki a fejemből. Hallgattam Francesca öklendezését, majd az egész újra kezdődött, míg végre vége nem lett a koncertnek. Francesca már tök ideg volt, hogy láthatja a fiúkat, és öklendezés helyett most röfögni kezdett:
 - Röfff!!! Röfff!!! - röfögte. Az egyik manager vagy micsoda, mindenesetre az, akit kasztrálni fogok, úgy nézett mintha szellemet látna. Pedig ez nem szellem volt hanem emberszabású malac. Nem mindegy. Viszont én értettem mit mond, mert ugye nem csak, hogy szupergazdag, de szuperintelligens is vagyok, tehát google forditóval és a Talking Peter alkalmazás segítségével lefordítottam mit mond.

2015. július 2., csütörtök

1.rész - Szerelmem, Harry és az undi Szalvin hibrid

 A nevem Violetta Smith és egy átlagos 16 éves lány vagyok. NewYork-ban élek a szüleimmel, a legjobb barátnőmmel,  Francescaval, aki azért költözött hozzánk, mert unta az agyát spanyolban, és mert ha elköltöznék akkor ugye nem tudna ki ruhákat venni neki (mert hát én ugye gazdag vagyok). Szóval igen, gyakorlatilag élősködik rajtunk. Ohh hát majdnem kifelejtettem! Velünk él Puu is, a kis csivavám  (tudatosan adtam neki a szellentésre utaló nevet).  
 Reggel nagyon korán kellett kelnem, mert ma lesz az 1D koncert, amit már nagyon várok én-és a barinőm, Francesca is. Természetesen mind a ketten one direction fanok vagyunk (bár holnap azaz ma, mert ugye ma van, mikor én írom ezt, akkor most nem vagyunk fanok... na de mindegy! Nem követem a Paul Horwich féle paradoxonelméletet, mert annyira cuki vagyok ^^...) 
Lementem a nappaliba. Anyum éppen palacsintát készített és tipikus "sablonos anya, és feleség" szerepét tökéletesen eljátszva kussolt.
- Szia - köszöntem és leültem az asztalhoz. Bár ülhettem volna az asztalra is, mert ugye az emberi jogaim megengedik.
- Jó reggelt - köszönt vissza. Lejött Francesca is apa is, és megjelent Puu is. Mindenki leült az asztalhoz, de ahogy megláttam Puut elment az étvágyam, mert eszembe jutott, hogy tegnap előtt előtt előtt anyu leült a kanapéra és egy hatalmasat f*ngott.
- Ma lesz a koncert én már nagyon várom, hogy elmenjünk! :) - mondta Francesca , mire bólintottam, mert én is nagyoon nagyooon várom! Amúgy nem.
 Apum vitt el minket, letett a kocsival és utána ment dolgozni. - És ezzel ő is tökéletesen betöltötte a sablonos "folyton munkába jár, de azért megveszi az Iphonet, szóval szeri van" apa szerepet.

- Már nagyon várom h elkezdődjön - mondott valami ilyesmit.